Az 1970-es évek második felében (egyetemi éveink alatt) rengeteget buliztunk: ha valakinek a szülei elutaztak és üres lett a lakás, azonnal felvertünk a tanyánkat és már délutántól nyúztuk a magnót, lemezjátszót és hajnalokig bírtuk szusszal a táncot. Volt persze enni-, innivaló is (lányok a kaját, fiúk a piát, ugye ismerős), de a lényeg nem ez volt: összeszokott jó barátokként annyira szerettünk együtt lenni és annyira szerettük a zenét, táncot, hogy szinte kenyéren is vízen is ellettünk volna: csak legyen elég hely a bútorok között, csak legyünk együtt és jó hangosan üvöltsenek a kedvenceink.

Emesééknél voltunk leggyakrabban. Nagyszobájuk jókora volt, csak az asztalt, székeket és a zongorát kellett a fal alá tolni és meg is volt a táncparkett. 

Akkoriban egy új kutyusuk is volt, Bugi névre keresztelték. Kölyökkutya volt még, vonított, amiért nem lehetett velünk, így be-beengedtük a lakásba, csetlett-botlott táncos lábaink között.

Mint éveken át mindig, én voltam a zenefelelős, előre összeállítottam 4-5 órányi programot a legjobb, legújabb, és a leginkább szeretett régi számokból. Afféle házibuli-diszkzsoké szerepében tetszelegtem, a bekonferáló szövegeimet is rámondtam a szalagra. Virágzott a diszkózene, de mi ennek a műfajnak csak módjával hódoltunk, a rock és annak keményebb-lágyabb változataira roptuk önfeledten a magunk koreográfiáit.

Amikor a sokadik órában a Boogie a zongorán című, akkor még újnak számító, de már mindnyájunk által nemcsak ismert, hanem fennhangon énekelt LGT-szám került sorra Somló Tamás igazán remek énekével, a társaság egyik tagja hirtelen ötlettel Bugi kutyát feltette a zongora tetejére a második refrén előtt, és amikor jött a megfelelő szöveg, a hangszer tetején megszeppenten lapító ebre mutatott: Bugi a zongorán. Lett nagy nevetés...

A fenti filmet Somló Tamás halálát követően fedezte fel néhány online portál (nyilván sok Google-keresgéléssel) a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet videócsatornáján (érdemes böngészni ott, sok kincsre bukkanhatni, nézzétek meg például Rófusz Ferenc 1980-as Oscar-díjas filmjét: A légy).

Somló Tamás főszereplésével a produkció 1978-ban készült a Locomotiv GT szóban forgó Boogie a zongorán című 1977-es számára - sajátos animációs filmillusztrációként. A rock nagy korszakának hangulatát idézi, a betoldások révén hódolva Elvis Presley-nek is. Készült a Pannónia Animációs Stúdió 4. műtermében, stáblista az eredeti közlés helyén.