Életének kilencvenedik évében meghalt a blues egyik legnagyobb alakja, BB King. Hosszú és rendkívül aktív életet élt, még 80-on felül is évi 200 koncertet adott. 2014-ben lett rosszul a színpadon, csak ezután vonult vissza. Zenéje összetéveszthetetlen, alakja emlékezetes - ha az 1970-80-90-es évek blues muzsikájára gondolunk, ő jelenik meg előttünk. Szerepe elévülhetetlen abban, hogy a feketék zártabb közösségiéből és füstös kocsmáiból a blues a fényes koncerttermek fehér közönsége előtt is, sőt, akár a Fehér Házban is (többször koncertezett itt) nemcsak szalonképes, hanem rendkívül népszerű is lett. Ez, valljuk be, valamelyest a műfaj megszelídülését, kommersszé válását is magával hozta. BB King zenéjében még ott munkált az őserő, de megjelenésével és előadásmódjával már általában igazodott a popularitás szabályrendszeréhez.

Mégis ismételhetetlen, egyszeri csodája volt ennek a világnak. Bár meglehet, hogy gitározni sokan tudtak nála jobban. Tán énekelni is. De ahogy ezt a kettőt hatalmas pocakját düllesztve tette, az egyedülálló volt. Ha énekelt rekedtes, rezegős hangján, gitárját a hóna alá eresztette, onnan halászta elő, ha szólózni akart. A hangszer olykor szinte a nyakáig felcsúszott, ahogy billegett a hordópocakon.

A 2000-es évekre vesztett versenysúlyából, egyre többet muzsikált ülve. Bár élvezte a zenét, tekintetében olykor már megjelent az unottság. Amikor válogatott grimaszokon edzett öreg arcára fáradt mosoly lopózott, abban a fiatalos huncutság emléke keveredett a bölcs, lemondó mindentudással. 

Úgy gondolom, halála után újra megeresztheti pocakját, nem kínozza többé a cukorbetegség. Muzsikálhat az égieknek hatalmas életereje és roppant zenei tapasztalata birtokában.

 Egy hatalmas koncert 1987-ből zenésztársaival:

Amit én a legjobban szeretek tőle: a nemrégiben visszavonult Eric Claptonnal közös albumát:

optimalizált ivóvizes honlapok google első helyre kerülése

Balkezes gitár oktatás Budapest