Évtizedek óta kérdezgetik: mit jelent nevemben a D betű. A mind baráti társaságokban, mind közelebbi-távolabbi rokonok körében, mind – és leginkább – irodalmi találkozókon évtizedeken keresztül elhangzó kérdés végül is kimunkált bennem néhány jól használható választ. Hogy melyikben mennyi az igazság, azt nyájas olvasóimra bízom.

Dzsako bácsi D betűje

Akár még láthatott volna is. Amikor 1958-ban meghalt Rómában, én már több mint egy éves voltam. Dzsakó bácsi cirka másfél évvel élte túl nagyapámat, aki viszont nem érte meg első fiúunokája születését.

Annak pedig éppen negyven éve, hogy vezeték- és keresztnevem közé odabiggyesztettem a D betűt. Akkor még csak magamnak, de később, 1973-ban első versem már így jelent meg. Volt is csodálkozás. Senki sem értette, mit keres ott ez az írásjel. Azóta sok százszor, talán ezerszer is megkérdezték tőlem. Első kötetem megjelenésekor még az előszót író, irodalmon kívüli dolgokra szinte az irodalomnál is fogékonyabb irodalomtörténészünk is rákérdezett. Kitaláltam neki egy mesét… No de ki olvassa verseskötetek előszavát? Jószerével senki, így aztán folyton és újra és mindenki mindenütt rákérdezett: mit jelent ott az a D betű.

Eleinte ötöltem-hatoltam, adtam lapos és szellemes, hamis és még hamisabb válaszokat, bár némelyikben volt igazság is. Például az, hogy a Magyar Irodalmi Lexikon több Balla Károlyt is felsorol, így nekem nyilván illett magam tőlük megkülönböztetni (arról nem is szólva, hogy illendőségnél bennem több volt a hiúság: ha majd híres leszek, nehogy már összetévesszenek velük).

Itt most gyorsan be is illesztek egy ide köthető kitérőt. Amikor 1990-ben többedmagammal, már sok kötetes íróként,  először jártam Kolozsváron, az irodalmi találkozónk után szerencsém volt megismerkedni a kedves névrokon Balla Zsófiával. Tudtam, hogyne tudtam volna, hogy éppen az ő papája volt az egyik Balla Károly a lexikonban. Ez persze köteléknek nem lett volna elég, de pár mondat után kiderült, hogy Zsófival nemcsak nevünkben van egyezés: a költészetről és világ dolgairól is hasonlóan vélekedünk. Az ő erdélyisége engem a magam kárpátaljaiságára emlékeztetett, s talán segített is abban, hogy tudatosuljon bennem: kisebbségi helyzetemet én is adottságnak, nem pedig sorsverésnek tekintem, és tőlem is idegen az erre építő írói pátosz.

Ezek után talán nem véletlen, hogy a messziről érkezett vendégeket éjszakázni saját otthonukba invitáló kolozsvári kollégák közül Zsófi engem, a kis névrokont választott. Elmondta, hogy özvegy édesanyjával lakik. Én meg már előre élveztem a helyzetet, és ki is fundáltam, hogy ezúttal elharapom a D betűmet, és Balla Károlynénak Balla Károlyként fogok bemutatkozni. Az idős hölgy egy pillanatra hátra is hőkölt… Aztán persze elmondtam, hogy többek között épp a kedves papa miatt van nekem egy megkülönböztető bötűm.

Ne de miért ippeg D?

A cikk folytatásában lehull a lepel a titokról: Mit jelent Balla D. Károly nevében a D. betű?