2013. jún 05.

Keresztény szleng - törölt cikk

jegyzi: BDK
Keresztény szleng - törölt cikk

Ezen a helyen egy jópofa önironikus videót osztottam meg, melyet szerzője törölt. A cikk most hasonló témákból válogat: keresztény szleng, a la carte vallásosság, fogyasztói istenhit-shoping és környéke

Valaki, aki megutálta a keresztény szlenget, hitzsargont

Egy blogger arról számol be, hogy: »Megutáltam a hitzsargont vagy keresztény szlenget, vagy szektás tolvajnyelvet. Megutáltam az álszentsége, üressége, kettős jelentése miatt. Szeretik a hívek hangoztatni, hogy az Újszövetség alapján kell nekik így beszélni, mert csak dicséretekben és zsoltárokban kell gondolkodni, és csak ami ennek. És hogy a beszédéről ismerték meg az áruló Pétert. - Pedig mindez csak a sekélyes szókincs és a beteges ragaszkodás a csoportnormához - ez váltja ki, a szlengesedés jelenségét.«

Hippik és hipszterek vallási zsargonja, szubkultúrája

Amikor a keresztények azonosulnak a hippik lázadó, mindent megkérdőjelező, alternatív kultúrájával, hogy megszólíthassák ezt a réteget... Eközben vajon nem alakulnak át a keresztények alakváltoztató kaméleonokká? Nem lesz egyre sekélyesebb a teológiájuk, és veszítik el hitelességüket a fiatalok megszólítása érdekében?

A szent cél érdekében alávetik magukat a legmodernebb trendeknek és ezzel kialakul a hipszter keresztény szubkultúra, az istenhívő, gitárral miséző hippik kultúrája. Kérdés, hogy vajon ennek a kúl-egyház mozgalomnak sikerült-e megállítania a gyülekezetek látogatottságának a csökkenését (különösen a fiatalok körében)?

A la carte kereszténység és vallási shoping

Érdekes cikk jelent meg egy oldalon a fenti cím alatt arról, hogy egyre jellemzőbb az a világnézeti shoping, avagy a la carte kereszténység, amikor az ember feje tetejére állítja a hitbéliséget: nem magát igyekszik egy értékrendhez igazítani, hanem a már kialakult gondolkodásához keres világnézeti-vallási igazolást. Márpedig ha egy vallásból csak azokat a dolgokat fogadom el, amikkel amúgy is egyetértek, akkor lelki fejlődés helyett csak a hiúságom nő és válogatós leszek. A kereszténység szép elveiből, politikai eszmékből, keleti bölcsességekből, tudományos féligazságokból és összeesküvés-elméletekből kiépített gondolati buborék lőrésein pedig bátran tüzelhetek azokra, akik éppen a számomra könnyen elfogadható, azaz „alapvető” elveket kérdőjelezik meg a saját életükben. Szép zavaros tudattartam alakul ki ebből a logikátlanságtól a kognitív disszonanciáig.

A fogyasztói gondolkodás eredménye az a la carte kereszténység: a bő kínálatból kiválasztjuk a nekünk megfelelő hittételeket, vallási nézeteket, ránk illő értékeket - mint ahogy ruhát, ebédet, hírforrást, autót, lakást, pártot, társat, hivatást… Leszedjük a nekünk megfelelő meggyszemeket, a többit fennhagyjuk lógni a fán. Elkerülhetetlen, hogy ez a válogatás a magatartásunkra visszahasson. Aki a posztmodern világban ilyen alapon tartja magát hívőnek, belecsúszik abba a gondolkodásba, hogy az unalmas misére már nem is kell elmenni; a régimódi tanítások már nem is érvényesek, elő se vedd a Bibliát; és bizony képesek vagyunk előbb megkérdőjelezni a pápa józanságát, mint a saját politikai véleményünket (vén szenilis hülye, mindta róla egy magát kereszténynek való szarházi).

Ezeket a mindenkiben felmerülő kétségeket milyen könnyen lehet egészen nyakatekert elméletekké duzzasztani. Egyre többen akarnak tényleges hitvallás helyett a világnézeti shoping, az a la carte vallásosság részeseivé válni. Ez azonban se nem szekularizáció, se nem tényleges istenhit, hanem

a posztmodern fogyasztói társadalom hamis, álszent kvázi-vallásossága.

Szólj hozzá

humor vallás önirónia élc