2011. máj 18.

400 limerik: Magyar badar

jegyzi: BDK
400 limerik: Magyar badar

Várady Szabolcs előszava az új, bővített kiadáshoz:

2002-ben, miután az Európa Könyvkiadó megjelentette a Magyar badart, nemegyszer megszólalt a telefonom, és ismeretlen emberek tudatták velem, hogy írtak egy limeriket, meghallgatnám? Jól sejtettem: a limerikformától, ha egyszer belekóstol az ember, nem könnyű szabadulni. A kötet szerzőinek egy részétől is lankadatlanul érkeztek a további opuszok, de még a kötetről író Angyalosi Gergely is bevallotta recenziójában, hogy éjszakánként arra ébred: egy limeriksor keresi párját a fejében. Kaptam limerikeket építésztől és néprajztudóstól, nem is rosszakat. Az etnográfus, Borsos Balázs arról is beszámolt, hogy baráti körében szokásba jött nevezetes alkalmakkor limerikkel lepni meg az ünnepeltet. Semmi kétség: a limerik a magyar nyelvben és agyakban is gyökeret vert, és azóta buján tenyészik, mégpedig annak rendje és módja szerint: profik és műkedvelők kertjében egyaránt. Varró Dániel még csak ízlelgette a formát 2002-ben, de nemsokára lendületbe jött, és persze Kovács András Ferenc sem állt meg a már akkor is 22-nél, külön kötete is jelent meg Porcus hermeticum címmel 2004-ben Marosvásárhelyen. Bertók László sorra vette megyéje helységneveit. Ha jól emlékszem, 40 darabra rúgott ez az akkor még szamizdatnak szánt illetlen gyűjtemény. Timár Györgytől, aki utolsó éveiben már nemigen mozdult ki otthonról, rendszeresen hozta a posta az öreg írógépén írt új darabokat. Tatár Sándorra rohamokban tör rá a limerikláz. Szőnyi Ferenc kitartóan fúr-farag, csiszolgat. Tóth Krisztina a költőszemináriumait fűszerezi új limerikekkel. Csengery Kristóf és Magyar László András ötletei metrikailag olykor túllendülnek a szabványos limerikformán, de többnyire olyan jók, hogy ezt elnézzük nekik.

A régi kötetből hiánycikk lett, az új anyag pedig szaporodott. Most, hogy végre lehetőség nyílt új kiadásra, dönteni kellett: utánnyomás vagy javított, bővített. A régit reprodukálni, ezt a luxust az új kiadó nem engedheti meg magának, és amúgy is sajnáltam volna tovább váratni a nyilvánossághoz még nem vagy csak folyóiratban jutottaknak legalábbis a legjavát. A régi kötetből elhagytam, ami ma kevésbé tetszik, vagy túlságosan kötődik idejüket múlt napi aktualitásokhoz. Mint Szittya Attila Bendeguz mondja örökbecsűen: „Cserélődik a bot s az ember feneke.” Hátha lesz tíz év múlva egy új kiadás. Remélhetőleg abból is lesz mit kihagyni.

Körülnéztem az interneten is. A tetszetősen kialakított és sok irányúan tájékoztató Magyar limerik oldal-on találtam meg Lackfi János újabb termését. Ő persze már közreműködött az első Magyar badar-ban is. Nagy és kellemes meglepetés volt viszont Hajba Vince, akit a Holmi versfordító-pályázatának egyik nyerteseként ismertem meg, de azt nem tudtam, hogy saját limelikblogot működtet, itt fedeztem fel e mostani kötet néhány kiemelkedő darabját. Még Evelinre is talált jó megoldást, az angolul lúelinnek ejtendő Llewellyn helyett Viktor Pelevint. Így válik teljessé a boldogság: szerelmi aktus közben a nevezett hölgy még fel is olvas a népszerű fiatal orosz író valamelyik könyvéből. Walesi nyelven az előbbi szerző kiejtése megközelíti ugyan (mint Magay Tamás kiejtési szótárában olvasom) a levelint, de hát ki tud velsziül? És ki olvassa ma Llewellynt?

Az interneten tallózva jöttem rá, hogy a limerik legigazibb terepe ma már minden bizonnyal a világháló. Virtuális kocsma, szalon, klub, agóra, amellett karnevál is: aki akar, álarcot ölt. És a többség akar. Valószínűleg azért is viselik, mert nem pályáznak a hagyományos szerzői babérokra. Itt és így érzik otthon magukat, mindjárt kommentálják és pontozzák is egymás műveit, az igen szakszerűen szervezett Limerik portál-on (limerik.szerver.org). Lehet keresni témakörök, (ál)nevek vagy rangsor szerint. A mennyiség elképesztő, a minőség ingadozó, de bőven van kitűnő, különösen Ross-Satyr ír igen jókat, örök témákról éppúgy („Nászéjen Arisztid rám rontott, / kérte, hogy adjak egy támpontot, / mellyel a mennybeli / járatot megleli. / Mondtam, hogy lát majd egy tampont ott.”), mint napi aktualitásokról. A politika is bőven megkapja a magáét, pl. a „Top 5”-be sorolt Haladás címűben: „Vármegye, pallosjog, alispán – / akad még reformszó a listán. / A bűvös kétharmad / sebesen szárnyalhat / vissza a jövőbe, talicskán...”

Az új Magyar badar nagyobbrészt azt adja, amit az első, szám szerint 246-ot az ottani 300-ból. És hozzá még 154 újat. Egy részük itt jelenik meg először, más részük olvasható máshol is, de úgy érzem, egy reprezentatívnak szánt gyűjtemény nem lehet meg nélkülük. A kötet ugyanolyan ciklusokra (témakörökre) oszlik, mint a korábbi, de a sorrend változott: megszívleltem Tarján Tamás kifogását, és az „Ült az új rabtárs a cellában” című, helyhez és személyhez nem kötött badarságok ciklusát áttettem a második helyre. A versek cikluson belüli sorrendje is változott néhol. Ebben a ciklusban például a tematikai kapocs két helyen megbonja az alapelvet, így keveredik ide egy Géza, egy Orbán és egy Ákos. De pont egy limerikantológiában legyen az ember következetes?

2011. április 16.

                                                                                                          V. Sz.


A kiadvány a 2011-es Könyvhétre jelenik meg:
Magyar badar. 246 régi és 154 új limerik. Syllabux, 2011.

A könyv fülszövege és néhány limerik a 400-ból: Magyar badar újratöltve

A válogatásba a Kárpáti limerikek 5 darabja is belekerült

Szólj hozzá

könyv irodalom limerik