2010. okt 08.

Fordul a föld / Hűs homályban

jegyzi: BDK
Fordul a föld / Hűs homályban

Éppen 10 éve írt két versemet ajánlom most olvasóim figyelmébe. Aktuálisan a Bárka c. folyóiratban jelentek meg, aztán még más helyütt is, majd belekerültek tavalyi verseskötetembe. Azt hiszem, mindkettő eléggé jellemző rám, híven tükrözik többféle költői hangom közül a talán dominánsnak mondhatót. Egyben felvetik azt a kérdést is, hogy vajon derűs alaptermészetem ellenére miért írok borús hangulatú verseket. Igaz, ezekben sem hazudtoltam meg magamat, valami keserű (ön)iróniát mindkettőben fel lehet fedezni. De régen rossz, ha a költő magyarázkodni kezd, abba is hagyom sürgősen. Jöjjenek inkább a szövegek:

 

Fordul a föld

 
mit magamra vettem lefeslik rólam
csak bolyongok egyre szállongó hóban
szerepem elhagy vagy én hagyom el őt
nem hiszem ma amit hittem tegnapelőtt

már csak a kétely mi nem foszlik szerte
kezét az úristen rólam levette
szándékot keresek gyöngülő lázzal
mint aki hiteket gyűjteni házal

megizzadt hátamon vacog az ingem
ösvények mutatják el csak el innen
előttem jártak a legnagyobb törpék
magamat kerülném ha szembejönnék

bozótra csapnak a károgó varjak
nincs aki súgná hogy mit is akarjak
csak bolyongok egyre szállongó hóban
rozsdásan fordul a föld ki alólam 

 

Hűs homályban

 
hadd fekhessek itt a puha ágyon
és susogó lombokon ringjon a lélek
karéj kenyérre és korty vízre sem vágyom
reményen bármeddig elélek

öleljen egyre látszatok csápja
ne hívjatok hogy más hitekre térjek
ne küldjetek rá a felszított parázsra
a dolgok valója megéget

már nem akarok megtudni semmit
nem értek részt és nem látok már egészet
a hűs homályban olyan szépen dereng itt
az arcát elfedő enyészet

hadd fekhessek itt a puha ágyon
és susogó lombokon ringjon a lélek
ne lássam előre ésszerű halálom
rejtve rágjon csontig a féreg
 

A versek írói oldalamon: Fordul a föld / Hűs homályban

Szólj hozzá

vers könyv irodalom íróság bédéká